José H. Prado Flores, ismertebb nevén Pepe Prado, a Szent András
Evangelizációs Iskola alapítója.
41 könyv szerezője, melyek az evangelizáció, a Biblia és a Lélekben való megújulás témakörében íródtak. 16 kurzust írt a Szent András Evangelizácis Iskoláknak.
A világ 56 országban prédikált, többek között a Vatikánban is. Emiliano Tardif atya életében közösen szolgált vele, három könyvet írtak közösen, amelyek között a legismertebb a „Jézus Él!”, melyet 25 nyelvre fordítottak le.
Életem tanúsága
Már majdnem befejeztem 1971-ben. A spirituális tapasztalatom kielégítő volt számomra, abban a hitben éltem, hogy a bőséges élet egy másik világnak van fenntartva. A valóságban nem reméltem sokat, mert abban hittem, ami lehetséges. Jól éreztem magam a bőrömben és nem volt szükségem a megváltásra. Sőt mi több, azt gondoltam, hogy a megváltás a nagy bűnösök számára van, és én biztosan nem tartozom közéjük. Nem követtem el botrányos bűnöket, de befészkelte magát belém a legrosszabb a bűn, a farizeizmus.
Még ez év november végén, egy furcsa csoport érkezett a „A Magaslat” Lelkiségi Központba, ahol akkor éltem. Felemelt kezekkel énekeltek és úgy beszéltek Istennel – nekem úgy tűnt –, hogy látják a Láthatatlant. Felkeltette az érdeklődésemet, igen, de ezek a külső jegyek furcsának tűntek az én olyan nagyon rideg és formális vallásosságomnak, amit én komolyabbnak és mélyebbnek tartottam (az övékénél). Ennek ellenére valami megragadta a figyelmem: a túláradó örömük. Bolondnak tűntek de elégedettnek, én nem voltam bolond, de nem is éreztem ezt a boldogságot. Sőt mi több Isten Igéjét olyan egyszerűen tudták magyarázni, hogy az megérintette a szívet. Én tanárként tanítottam a Bibliát és azon dolgoztam, hogy megragadjam a tanítványaim figyelmét. Azok az egyszerű emberek pedig, biblikus képzettség nélkül, sikeresen elérték a szíveket és többek között az enyémet is rabul ejtették.
Ezen az estén az első sorban ültem, a prédikátor rám nézett és azt mondta: Nem kell jónak lenned ahhoz, hogy Isten szeressen téged, Ő szeret téged mert Ő jó. Feltétel nélküli szeretettel szeret téged. Ez összetörte az utolsó akadályt is ami bennem volt, és amikor megkérdezték: ki szeretné megkapni a Szentlélek keresztséget, bátortalanul a magasba emeltem a kezemet. Elindult felém két amerikai, akik angolul imádkoztak és én automatikusan elkezdtem sírni Isten megrendítő jelenléte előtt, miközben egyre másra azt ismételgettem: Uram én nem vagyok rá képes, de Te képes vagy rá. Azt szerettem volna mondani Istennek, aki eltöltött ezzel a misztériummal, hogy én az összes erőfeszítésemmel, tudásommal és áldozatommal sem voltam képes rá, hogy elérjem Őt, nem tudtam megragadni, de Ő képes rá, hogy elérjen engem.
Abban a pillanatban elteltem Szentlélekkel, ami átformálta az életem. Megtörtént az első megtérésem, Isten farizeusból átváltoztatott fiúvá. A megtéréskor nehezebb az igaz embernek fiúvá válnia, mint a bűnösnek igazzá. Ha Isten megtudta ezt cselekedni bennem, akkor képes ezt megtenni bárkiben.
Itt tárta fel nekem a hivatásom és küldetésem. Isten elhívott az evangelizációra mint laikust az ő Egyházába. Így néhány hónapon belül elkezdtem evangelizálni. A Szentlélek a tanújává tett és elmentem különböző csoportokhoz Mexikóvárosban, hogy tanítsam a Bibliát, mivel már volt jó biblikus képzettségem.
Az evangelizációs munka minden alkalommal egyre több lett, ezért elhatároztam, hogy otthagyom a katedrát a Szentírás Intézetben és minden időmet a prédikációnak szentelem, sok várost bejárva szerte az országban. Szintén így kezdtem el a munkát Latin-Amerikában és az Egyesült Államokban.
Feltéve, hogy egy evangelizátor nem közvetlenül evangelizál, hanem evangelizátorokat képez, megszületett a szívemben az ötlet az evangelizátorok képzéséről. 1980 nyarán elkezdtük az első kurzust egy öreg házban, szerény körülmények között. 44 fő számára volt helyünk és 42-en jöttek el, közülük ketten papok voltak. A kurzus egy hétig tartott és Bill Finke tapasztalatainak köszönhetően megtanultunk evangelizálni. Így született meg az első evangelizációs iskola, amit az „Apostolok Iskolájának” hívtak.
Így kaptam meg a második küldetésem: már nem csak evangelizáltam, hanem evangelizátorokat képeztem. Megtanultam, hogy a munkát csapatban kell végezzük, vagy nem fog megvalósulni. Nem egy embernek volt munka, hanem különböző személyeknek.
1990-ben integrálódtam az Evangelizációs Terv 2000-hez a latin-amerikai Igazgatósággal. Elkezdtük megsokszorozni az Evangelizációs Iskolák számát és kialakítottuk az iskolák ellenőrzését és táplálását. Akkor a vízióm kiszélesedett. A feladatom az, hogy olyan embereket képezzek, akik majd az iskolákat fogják kialakítani.
Így 1994-ben a mustármag kihajtott és a Szent András Evangelizációs Iskola fájává terebélyesedett, hogy ma kiterjessze az ágait 58 országba több mint 2000 evangelizációs iskolával, amelyek ugyanabban a vízióban, módszertanban és képzési programban osztoznak.
fordította: Valkai Ildikó (eredeti spanyol nyelven)
